Jó olvasást!
Adora Szemszöge
-És? – nézett
rám Apám. – Milyen volt ma az iskolában? – kérdezte,miközben a teáját
szürcsölgette.
-Elég jó. –
válaszoltam egy almát rágcsálva. – Bár, rengeteg a tanulnivaló. Jövő héten
szinte minden tantárgyból dolgozatot írunk. Aztán még ott van a tánc suli is.
-Igen,tudom. –
bólogatott Anyám. – Rengeteg teendőd van,de ez érthető. És amúgy is, mi a sok
tanulás egy ilyen okos lánynak,mint te? – húzta fel mosolyogva a
szemöldökét,mire halványan elmosolyodtam.
Mindig is jó volt a viszonyom a szüleimmel.
Sosem voltam rossz gyerek,ezért mindent megadtak nekem,amire szükségem volt.
Sőt,még azt is megkaptam,amire egyáltalán nem volt szükségem.
-Mi most
elmegyünk aludni,holnap korán kell kelnünk. Mikor te felkelsz,már nem leszünk
itthon,úgyhogy ne keress. A turmixodat majd megcsinálom,a reggelid pedig már a
hűtőben van.
-Rendben,és
köszönöm. Én még tévézek egy kicsit,aztán megyek feküdni.
-Oké,de ne
legyél fent sokáig!
Bólintottam,és
bekapcsoltam a tévét. Elég sok csatornánk van, így beletelt egy kis időbe mire
megtaláltam a kedvencemet. A Viasat-on épp a Két Pasi Meg Egy Kicsi ment,
ráadásul maraton volt, ezért majdnem egész éjjel azt néztem.
Másnap reggel
fáradtan, karikás szemekkel ébredtem. Letusoltam, megcsináltam a hajam,és
felöltöztem.
Áprilishoz
képest nagyon hideg volt, éjszaka pedig az eső is esett, így kénytelen voltam
melegen felöltözni. Táskámat a hátamra kaptam, megittam a turmixom,a reggelimet
eltettem, egyszóval indulásra készen voltam.
Letrappoltam az előszobába, lehúztam a
redőnyöket,és elindultam. A kapu előtt már Kelly várt,egy zacskó gumicukorral a
kezébe.
-Épp ideje
volt már. – zsörtölődött,miközben egy gumimacin nyámmogott. – A gumicukor
hozzáfagyott a tenyeremhez.
-Neked is jó
reggelt. – kacsintottam,majd belemarkoltam az édességes zacskóba. Az út
viszonylag csendesen telt,valószínűleg azért,mert a rossz idő mindkettőnk
kedvét elvette a beszélgetéstől. Felháborító, hogy még áprilisban kabátban kell
járni.
Fél nyolcra
már az iskolában voltunk,és kezdődhetett a tanítás.
Az utolsó óra
után elindultam haza, Kelly pedig még maradt matek korrepetáláson.
Ahogy beértem
a házba,megcsapott a melegség,és a finom fahéj illata. Anyuék már ilyen korán
itthon is vannak? Ez furcsa.
Besiettem a
nappaliba,de üres volt. Bekukkantottam a konyhába is,ami szintén üres volt,de
az asztalon volt egy tál sütemény,mellette pedig egy levél.
’Adora!
Vissza kellett mennünk dolgozni,mivel
sokan hiányoznak,és valakiknek be kell pótolni a munkát. Ne feledd,négytől
tánciskola! Ha végeztél csörgess meg,és érted megyek.
Sütöttem neked fahéjas sütit,tudom hogy
az a kedvenced.
Jó tánc sulit! Puszi,Anya.’
Kivettem a
tálból egy szelet süteményt,és komótosan felballagtam a szobámba. Elővettem a
könyveimet, s tanulni kezdtem.
Már csak a kémia volt hátra, mikor megrezzent
a telefonom. Jött egy SMS Kellytől.
’Ma este oltári nagy buli lesz
Madisonéknál! A szülei elutaztak,csak az övé a ház! Mondd,hogy eljössz!’
’El kell hogy szomorítsalak, ma sajnos
nem tudok menni. Még tanulnom is kell,aztán irány a tánc suli. Na meg, amúgy
sem engednének.’ – válaszoltam.
Miután
végeztem mindennel átöltöztem,bepakoltam a balett cuccaimat a táskámba, és
lementem a nappaliba. Elvettem még egy sütit a tálról, ittam egy kis vizet, pár
pillanattal később pedig már a küszöböt léptem át.
Bezártam magam
mögött az ajtót,majd elindultam.
Sálamat
felhúztam az arcom elé,mert eléggé hideg szél fújt.
Ide-oda
ugráltam az út szélén,próbáltam kikerülni a hatalmas tócsákat.
Istenem,meg fogok fagyni. – gondoltam
magamban. Rettentő hideg volt,legszívesebben otthon maradtam volna.
Ahogy beértem
a városba,megpillantottam a tánciskolát. Hatalmas és gyönyörű épület volt.
Megálltam a
zebra egyik oldalán,mert a lámpa pirosat mutatott. Alig vártam,hogy végre
beérjek a jól átfűtött terembe,és végre elkezdődjön az óra.
Pár pillanattal később a lámpa zöldre
váltott,és kiléptem az úttestre.
Harry Szemszöge
Idegesen
markoltam meg a kormányt,már vagy 10 perce mutatott pirosat a lámpa.
Na jó,én nem várok. – gondoltam,és lassan
elindultam a kocsival.
Jól
szétnéztem, hátha van valaki az úton,de nem volt. Beletapostam a gázpedálba, s
már száguldottam is.
-Bassza meg! – szitkozódtam,mikor láttam hogy
egy lány lép ki az útra. Be pánikoltam,és túl későn kezdtem el fékezni. A kocsi
megállt,de már hiába. A lány nekicsapódott a motorháztetőnek, majd erőtlenül a
földre zuhant. Kiugrottam az autóból, s a földön fekvő lányhoz siettem.
-Istenem,Istenem!
– ordibáltam. – Kellj fel,hallod!
Szinte már a
sírás fojtogatott. Láttam hogy a fiatal lány nem mozdul.
-Valaki!
Hívjanak mentőt! – kiáltottam,mire egy
idős hölgy remegve a zsebébe nyúlt a mobiljáért,és már tárcsázta is a mentőket.
Körülbelül 5
perccel később hangos szirénázásra lettünk figyelmesek. Megérkeztek a mentők,a
lányt pedig kórházba szállították.
Engem bevittek
az őrsre,mivel a mentőkkel együtt a rendőrök is kijöttek. Mindent elmondtam,mindent. Elmondtam,hogy
az én hibámból származott a baleset. Elmondtam,hogy türelmetlen voltam,és mivel
nem láttam senkit az úton,elindultam.
Adora Szemszöge
Szörnyen fájt
a fejem. Próbáltam kinyitni a szemem,de nem ment. Minden sötét volt, semmire
sem emlékeztem. Nem tudtam hol vagyok, s mi történt.
Kis idővel
később az Anyám remegő hangja ütötte meg a fülem.
-Anya! Anya! –
megpróbáltam kiabálni, de nem ment.
-Mrs
Smith,kérem nyugodjon meg. – szólt egy ismerős hang.
-Hogy
nyugodjak meg doktorúr? Mégis hogy? A lányom kómában van,érti? Kómában! –
ordibált az anyám. Hogy mi? Kómában vagyok? Mi..Mi történt?
Éreztem a
gombócokat a torkomban,de sírni sem tudtam. Semmit sem tehettem.
Harry Szemszöge
*Három hónappal később*
-Styles! –
dörmögte az egyik cellaőr. – Szabad vagy.
-Mi? –
kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Hallottad,szabad
vagy. – ismételte meg magát,majd kinyitotta a börtönajtót.
-De, mégis
hogy? – álltam fel az ágyról.
-A bíró
értékelte,hogy mindent bevallottál,ezért megrövidítette a büntetésed. Szedd
össze a cuccaid,és húzz el innen.
Őrült módjára
kezdtem el bedobálni a cuccaimat egy táskába,átöltöztem, és pár perccel később
már az utcán is voltam. Szippantottam egyet a friss,londoni levegőből, és
elindultam. Alaposan átgondoltam minden dolgot,ami történt..
Annyit tudok a
lányról,hogy kómában van.
Szörnyen érzem
magam. Szörnyű azzal a tudattal élni,hogy egy lány,talán miattam fog meghalni..
Aztán ott vannak a szülei. El sem tudom képzelni,mit érezhetnek most. Nem is
értem, hogy engedhettek ki 3 hónap után.
Fogtam egy taxit, és már indultam is haza. Nem
mehettem a kocsimmal, a jogsimat még nem adták vissza.
