°Chapter One°

Hát,elérkeztünk az első részhez. Nem mondom,hogy nehéz volt megcsinálni,de azt sem,hogy két perc alatt kész lettem vele. Azért remélem,hogy szeretni fogjátok. Pipálni,komizni,feliratkozni ér! ;)
Jó olvasást! 

Adora Szemszöge

-És? – nézett rám Apám. – Milyen volt ma az iskolában? – kérdezte,miközben a teáját szürcsölgette.

-Elég jó. – válaszoltam egy almát rágcsálva. – Bár, rengeteg a tanulnivaló. Jövő héten szinte minden tantárgyból dolgozatot írunk. Aztán még ott van a tánc suli is.

-Igen,tudom. – bólogatott Anyám. – Rengeteg teendőd van,de ez érthető. És amúgy is, mi a sok tanulás egy ilyen okos lánynak,mint te? – húzta fel mosolyogva a szemöldökét,mire halványan elmosolyodtam.

 Mindig is jó volt a viszonyom a szüleimmel. Sosem voltam rossz gyerek,ezért mindent megadtak nekem,amire szükségem volt. Sőt,még azt is megkaptam,amire egyáltalán nem volt szükségem.

-Mi most elmegyünk aludni,holnap korán kell kelnünk. Mikor te felkelsz,már nem leszünk itthon,úgyhogy ne keress. A turmixodat majd megcsinálom,a reggelid pedig már a hűtőben van.

-Rendben,és köszönöm. Én még tévézek egy kicsit,aztán megyek feküdni.

-Oké,de ne legyél fent sokáig!

Bólintottam,és bekapcsoltam a tévét. Elég sok csatornánk van, így beletelt egy kis időbe mire megtaláltam a kedvencemet. A Viasat-on épp a Két Pasi Meg Egy Kicsi ment, ráadásul maraton volt, ezért majdnem egész éjjel azt néztem.

Másnap reggel fáradtan, karikás szemekkel ébredtem. Letusoltam, megcsináltam a hajam,és felöltöztem.

Áprilishoz képest nagyon hideg volt, éjszaka pedig az eső is esett, így kénytelen voltam melegen felöltözni. Táskámat a hátamra kaptam, megittam a turmixom,a reggelimet eltettem, egyszóval indulásra készen voltam.

 Letrappoltam az előszobába, lehúztam a redőnyöket,és elindultam. A kapu előtt már Kelly várt,egy zacskó gumicukorral a kezébe.

-Épp ideje volt már. – zsörtölődött,miközben egy gumimacin nyámmogott. – A gumicukor hozzáfagyott a tenyeremhez.

-Neked is jó reggelt. – kacsintottam,majd belemarkoltam az édességes zacskóba. Az út viszonylag csendesen telt,valószínűleg azért,mert a rossz idő mindkettőnk kedvét elvette a beszélgetéstől. Felháborító, hogy még áprilisban kabátban kell járni. 

Fél nyolcra már az iskolában voltunk,és kezdődhetett a tanítás.

Az utolsó óra után elindultam haza, Kelly pedig még maradt matek korrepetáláson.

Ahogy beértem a házba,megcsapott a melegség,és a finom fahéj illata. Anyuék már ilyen korán itthon is vannak? Ez furcsa.

Besiettem a nappaliba,de üres volt. Bekukkantottam a konyhába is,ami szintén üres volt,de az asztalon volt egy tál sütemény,mellette pedig egy levél.

 ’Adora!

Vissza kellett mennünk dolgozni,mivel sokan hiányoznak,és valakiknek be kell pótolni a munkát. Ne feledd,négytől tánciskola! Ha végeztél csörgess meg,és érted megyek.

Sütöttem neked fahéjas sütit,tudom hogy az a kedvenced.

Jó tánc sulit!  Puszi,Anya.’

Kivettem a tálból egy szelet süteményt,és komótosan felballagtam a szobámba. Elővettem a könyveimet, s tanulni kezdtem.

 Már csak a kémia volt hátra, mikor megrezzent a telefonom. Jött egy SMS Kellytől.

’Ma este oltári nagy buli lesz Madisonéknál! A szülei elutaztak,csak az övé a ház! Mondd,hogy eljössz!’

’El kell hogy szomorítsalak, ma sajnos nem tudok menni. Még tanulnom is kell,aztán irány a tánc suli. Na meg, amúgy sem engednének.’ – válaszoltam.

Miután végeztem mindennel átöltöztem,bepakoltam a balett cuccaimat a táskámba, és lementem a nappaliba. Elvettem még egy sütit a tálról, ittam egy kis vizet, pár pillanattal később pedig már a küszöböt léptem át.

Bezártam magam mögött az ajtót,majd elindultam.

Sálamat felhúztam az arcom elé,mert eléggé hideg szél fújt.

Ide-oda ugráltam az út szélén,próbáltam kikerülni a hatalmas tócsákat.

 Istenem,meg fogok fagyni. – gondoltam magamban. Rettentő hideg volt,legszívesebben otthon maradtam volna.

Ahogy beértem a városba,megpillantottam a tánciskolát. Hatalmas és gyönyörű épület volt.

Megálltam a zebra egyik oldalán,mert a lámpa pirosat mutatott. Alig vártam,hogy végre beérjek a jól átfűtött terembe,és végre elkezdődjön az óra.

 Pár pillanattal később a lámpa zöldre váltott,és kiléptem az úttestre.

Harry Szemszöge

Idegesen markoltam meg a kormányt,már vagy 10 perce mutatott pirosat a lámpa.

 Na jó,én nem várok. – gondoltam,és lassan elindultam a kocsival.

Jól szétnéztem, hátha van valaki az úton,de nem volt. Beletapostam a gázpedálba, s már száguldottam is. 

 -Bassza meg! – szitkozódtam,mikor láttam hogy egy lány lép ki az útra. Be pánikoltam,és túl későn kezdtem el fékezni. A kocsi megállt,de már hiába. A lány nekicsapódott a motorháztetőnek, majd erőtlenül a földre zuhant. Kiugrottam az autóból, s a földön fekvő lányhoz siettem.

-Istenem,Istenem! – ordibáltam. – Kellj fel,hallod!

Szinte már a sírás fojtogatott. Láttam hogy a fiatal lány nem mozdul.

-Valaki! Hívjanak  mentőt! – kiáltottam,mire egy idős hölgy remegve a zsebébe nyúlt a mobiljáért,és már tárcsázta is a mentőket.

Körülbelül 5 perccel később hangos szirénázásra lettünk figyelmesek. Megérkeztek a mentők,a lányt pedig kórházba szállították.

Engem bevittek az őrsre,mivel a mentőkkel együtt a rendőrök is kijöttek.     Mindent elmondtam,mindent. Elmondtam,hogy az én hibámból származott a baleset. Elmondtam,hogy türelmetlen voltam,és mivel nem láttam senkit az úton,elindultam.

Adora Szemszöge

Szörnyen fájt a fejem. Próbáltam kinyitni a szemem,de nem ment. Minden sötét volt, semmire sem emlékeztem. Nem tudtam hol vagyok, s mi történt.

Kis idővel később az Anyám remegő hangja ütötte meg a fülem.

-Anya! Anya! – megpróbáltam kiabálni, de nem ment.

-Mrs Smith,kérem nyugodjon meg. – szólt egy ismerős hang.

-Hogy nyugodjak meg doktorúr? Mégis hogy? A lányom kómában van,érti? Kómában! – ordibált az anyám. Hogy mi? Kómában vagyok? Mi..Mi történt?

Éreztem a gombócokat a torkomban,de sírni sem tudtam. Semmit sem tehettem.

Harry Szemszöge

*Három hónappal később*

-Styles! – dörmögte az egyik cellaőr. – Szabad vagy.

-Mi? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Hallottad,szabad vagy. – ismételte meg magát,majd kinyitotta a börtönajtót.

-De, mégis hogy? – álltam fel az ágyról.

-A bíró értékelte,hogy mindent bevallottál,ezért megrövidítette a büntetésed. Szedd össze a cuccaid,és húzz el innen.

Őrült módjára kezdtem el bedobálni a cuccaimat egy táskába,átöltöztem, és pár perccel később már az utcán is voltam. Szippantottam egyet a friss,londoni levegőből, és elindultam. Alaposan átgondoltam minden dolgot,ami történt..

Annyit tudok a lányról,hogy kómában van.  

Szörnyen érzem magam. Szörnyű azzal a tudattal élni,hogy egy lány,talán miattam fog meghalni.. Aztán ott vannak a szülei. El sem tudom képzelni,mit érezhetnek most. Nem is értem, hogy engedhettek ki 3 hónap után.

 Fogtam egy taxit, és már indultam is haza. Nem mehettem a kocsimmal, a jogsimat még nem adták vissza.