2013. október 6., vasárnap

°Chapter Three°

Sziasztok, drágák! Meghoztam a harmadik részt! .:) Nem lett valami hosszú, de remélem szeretni fogjátok.
Have a nice day!



Adora Szemszöge
Mindenkinek elállt a szava, senki sem szólt semmit.
Pislogtam még párat,hogy a szemem szokja a fényt.  Nem értettem, mi történt hirtelen. Kérdő pillantásokat Anyu és Apu felé. Anya szemei könnyekkel teltek meg, Apu pedig mint valami élőhalott,csak ott állt,és engem nézett. Körülbelül 5 perc múlva Anya megtörte a csendet.
-      Kicsim! Felébredtél! – zokogta.
-      Mi.. Mi történt? – tettem fel a kérdést,amire már elég régóta szeretném tudni a választ.
Újabban senki sem szólalt meg. Sóhajtottam egy nagyot, majd a kezem a fejemhez kaptam, mert hirtelen fájni kezdett.
-      Jól vagy, kicsim? – esett rögtön kétségbe Anyám.
-      Jól vagyok.. – nyögtem ki nagy nehezen. – De.. Mi történt?
Apu sóhajtott egy nagyot, oda lépkedett hozzám,megfogta a kezem,és mesélésbe kezdett.  Szörnyülködve hallgattam végig kómába esésem sztoriját.  Később végre az orvos is szóhoz jutott,és közölte velünk,hogy még egy hétig bent kell hogy maradjak.  Remek.. Nem eleget voltam már itt?

Anyu és Apu átvirrasztotta velem az éjszakát. Másnap reggel Anyu lelkére kötöttem,hogy mielőtt hazamennek pihenni, sürgősen hívja fel Kellyt,és küldje be a kórházba.
Délután 2 óra körül megjelent legjobb barátnőm,hatalmas rózsacsokorral a kezében.  Az egyik ápolónő szó szerint,megtiltotta Kellynek hogy megöleljen. Gyengéden nem tudott volna, és az állapotom még nem engedi meg,hogy nyomorgassanak.
Egy órával később, - mire sikerült felfognia,hogy felébredtem,és minden oké – rákérdeztem az iskolára.
-      Mindenkinek szörnyen hiányzol . – mosolygott kedvesen. – főleg Anthonynak.
Az Anthony szó hallatára görcsbe rándult a gyomrom. Köztudottam általános iskola hetedik osztálya óta belé vagyok zúgva.
-      Minden nap érdeklődött az állapotod felől. Totál magába fordult, senkihez sem szólt.
-      Ko..komolyan? – dadogtam.
-      Ko..komolyan. – utánozott Kelly. – hííííííí!! Tudod mi jutott eszembe?
-      Nem,mond csak, mi jutott eszedbe.                                                       Bár ne kérdeztem volna meg..  
-      Felhívom Tonyt, - mert hát így becézik, - és közlöm vele,hogy felébredtél!
Reagálni sem volt időm, drága jó barátnőm már tárcsázta életem szerelmét.
-      Kelly, ha most fel tudnék kelni, nagy bajban lennél! – kiabáltam rá.
-      De nem tudsz! – nyújtotta ki rám a nyelvét, s abban a pillanatban Tony felvette a telefont. A lepkék is vissza tértek a kómából. Őrült csapkodásba kezdtek, én pedig úgy éreztem, rögtön vissza esem a kómába.
Ó, te jó Ég!
-      Haló? – szólt bele édes,de mégis férfias hangján.
-      Szia Tony, itt Kelly. Képzeld, Adora felébredt!
-      Mi? Ne viccelj Kelly, tudod, hogy nem..
-      Jajj, nem viccelek! Esküszöm! – mondta Kelly, és a szíve elé rakta a kezét. Nem mintha Anthony látná,de.. Na jó, nincs de. Kelly egy kicsit dilis. De ugyanakkor aranyos. Ő az a fajta lány, aki – majdnem – mindenkivel kedves. Ezért is imádom.
-      Máris a kórházban vagyok! – ezzel Tony letette a telefont.
Ennyire érdeklem? Még is mikor történt az, hogy felfigyelt rám? Úgy tudtam, a létezésemről sem tud..
Kelly kifestette az arcom, de csak minimálisan. Szájfény, szempillaspirál, és szemceruza.  10 perc elteltével közöltem Kellyvel, hogy ideje mennie. Szerencsére leesett neki, ezért el indult. Épp hogy kilépett az ajtón, Anthony belépett. A szívem dobbant egy hatalmasat. A lélegzetem is elállt, mikor megálltam. Helyesebb mint valaha. Szőke hajában itt-ott feltűnt egy barna csík, kék szeme ragyogott.  Kék koptatott farmert viselt, és egy kockás inget.  Először csak szótlanul állt előttem, s közben mosolygott. Egy szál piros rózsa volt a kezében.
-      Szia. – böktem ki végül.
-      Szia, Adora. – köszönt vissza. – Ezt.. Neked hoztam. – közelebb lépett, és a kezembe adta a kedvenc virágomat. – Hogy vagy? – kérdezte, miközben az ágyam mellé húzott egy kis széket, s ráült.
-      Most már jobban. – Most már jobban? Komolyan, Adora? Ennél nyálasabb szöveg nem is juthatott volna az eszembe.
Félénken bólintott egy sóhaj keretében.
-      Átaludtad az egész nyarat. Fogalmad sincs, mennyi buliról maradtál le. – nevetett fel
-      Hát, igen. Pont a nyarat aludtam át.. – ásítottam.
-      Azt ne mondd, hogy álmos vagy. – rázta meg a fejét egy félmosoly kíséretében.
-      Anyuék ma reggel mentek el, az egész éjjelt át beszéltük.
-      Vagy úgy. Akkor most megyek, hagylak pihenni. – kacsintott.
Kellett nekem ásítani! Most elmegy! Gratula Adora, tapsot neked!
Kiment a teremből, én pedig lebiggyesztett ajkakkal néztem, ahogy elmegy.
Harry Szemszöge
Kómásan csoszogtam le a hálómból a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét, meggyújtottam egy szál cigarettát, és újsággal a kezemben ültem asztalhoz. Lapozgattam, majd egyszer csak megpillantottam egy cikket.

Istenem.. Hát életben van.

2013. október 4., péntek

°Important!°

Sziasztok Kedves Blogolvasók!
 FONTOS amit most írok,szóval kérlek olvasd el! 
A facebook egyszer kiléptetett,aztán mikor megpróbáltam visszalépni,nem sikerült. Nem tudom miért, ne kérdezzétek.
Kénytelen voltam csinálni egy másik email címet, (bloggerinaboho@gmail.com) és egy másik Facebookot. (https://www.facebook.com/bloggerina.boho)
 A régi csoportokba visszalépek,mármint abba amelyiket megtalálom. Aki tud segíteni, komiba linkelje a csoportokat amikbe benne voltam, légy szíves.
 

2013. október 3., csütörtök

°Chapter Two°

El is érkeztünk a második részhez. Igaz,nem kaptam komikat,de legalább pipáltatok.
Jó olvasást,and have a nice day for everyone.

Harry Szemszöge
Beléptem a lakásom ajtaján,és elvigyorodtam. Hiányzott már a hatalmas tévém,a kényelmes kanapé, de legfőképpen a fürdőszobám. Felszaladtam a második emeletre,hogy megfürödjek. Még be sem értem a fürdőszobába,de a pólóm már a földön hevert. Megnyitottam a csapon a forró vizet,s a kádat telenyomtam tusfürdővel. A többi cuccomat is lekaptam magamról,majd bepattantam a kádba. Elmerültem az illatok és a habok sokaságába,teljesen átadtam magam az érzésnek.  A börtönben nem volt saját fürdőm,sőt,még a cellán is osztozkodnom kellett egy pasival.
Már vagy fél órája ülhettem az immár langyos vízbe, mikor eszembe jutott a lány. Gondoltam egyet,s telefonomat a kezembe véve tárcsáztam a kórházat. Nem bírtam ki hogy ne érdeklődjek felőle.
 Az ápolónő,aki felvette azt mondta,hogy még kómában van. A nevét is megmondta, Adora Smith.
Sóhajtottam egy nagyot,a nyugodtságból idegesség lett,ami átjárta minden porcikámat. A mobilt hozzávágtam a csaphoz, a falba pedig beleütöttem egyet. Kikászálódtam a hideg vízből,a derekamra tekertem egy törölközőt, s becsörtettem az egy emelettel lejjebb lévő hálószobámba.
Kivettem a szekrényemből egy fekete farmert és egy fehér pólót. Gyorsan magamra kaptam a ruhadarabokat, pár perccel később pedig már az utcán voltam. A pénztárcámat a házban hagytam,ezért gyalogolnom kellett.
  Hamarosan megtaláltam a  kórházat. Állkapcsomat megfeszítve csörtettem fel a lépcsőn. Beléptem az ajtón,és egyenesen az információs pulthoz rohantam.
- Jónapot. – köhintettem egyet,hogy a nő észrevegyen.
- Oh,elnézést. Miben segíthetek?
- Látogatóba jöttem Adora Smithez.
- Adora Smith.. – mondta,miközben a laptopon kezdett el bepötyögni valamit. Meg is van. 45-ös kórterem.
- Köszönöm.

 43,44,áh,45. – gondoltam.
Halkan benyitottam a ajtón,és megpillantottam őt. Gyönyörű volt.
Éden fekete haját kék csíkok díszítették. Az arcából nem sokat láttam,mert betakart a lélegeztető gép. Elsomfordáltam az ágya mellé, majd leültem az egyik székre. Bő 20 percig csak az arcát bámultam,és azon gondolkoztam,hogy mekkora egy barom vagyok.  Ültem már sitten,nem kis ideig,szóval még igazán kibírtam volna pár hónapot.. Nem érdemlem meg,hogy szabad legyek..
 Alig 5 perc elteltével egy fehér köpenyes ember sétált el az ajtó előtt,majd mikor megpillantott összeráncolt szemöldökkel tessékelt ki a teremből.
-         Na de kérem,ki engedte fel magát ide?
-         A recepciós. – válaszoltam mereven.

Elhagytam a kórházat, és régi barátomhoz, Adamhez siettem.
 Beütöttem a kapukódot,s az ajtó már nyílt is ki.
Dörömbölni kezdtem az ajtón, pár pillanattal később pedig már nyílt is.
-         Harry? Te.. Te vagy az? Haver, rég láttalak!
-         Igen,mint látod,én vagyok.
-         Gyere be, tesó. – invitált be hatalmas házába.
-         És, mi a helyzet veled mostanában? – kérdezte,miközben egy pohárba whiskyt öntött.
-         Szarul vagyok. – mondtam igazat. – Tegnap engedtek ki a sittről. – elfogadtam az italt, s egy lendületre lehúztam.
Adam hangosan felröhögött, és megrázta a fejét. – Mit a francot csináltál már megint?
-         Majdnem megöltem egy lányt.
-         Mit csináltál? – az italos üveg majdnem kiesett a kezéből,annyira meglepődött.
-         Hosszú.. Az a lényeg,hogy a lány kómában van. Baleset volt.
-         Szerencsétlen. – vágta hozzám. Adam sosem volt az a félénk típus,mindig megmondta mindenkinek az igazat. – És mennyit ültél?
-         3 hónapot.
-         Csak? Azt meg hogy csináltad? – értetlenkedett.
-         A bíró megrövidítette a büntetést,mert mindent bevallottam.
Adam nem mondott semmit,csak bólintott,és elfogyasztotta a pohara tartalmát.
 Késő délutánig voltam nála. Nem ittam sokat, semmi kedvem nem volt berúgni.   

 Éjjel semmit nem aludtam. Folyton csak Adora járt a fejemben.. Vajon mikor ébred fel? Felébred egyáltalán?.. Fogalmam sincs.

Adora Szemszöge
Még mindig kómában vagyok.. Anyuék egyre kevesebbet jönnek látogatóba. Már egy hete nem hallottam a hangjukat.
Ma viszont járt nálam valaki. Nem tudom ki volt az, de biztos vagyok abban,hogy nem a szüleim voltak.
A hangját nem hallottam,de tapintását éreztem,mivel többször is megfogta a kezem. Nagy,de mégis puha és selymes keze volt.

*2 hónappal később*
Valami furcsa érzés járta át a testem. Minden porcikám bizsergett.
Hirtelen éles hangokkal és reménykedő szavakkal telt meg a terem. Hallottam Anyám,Apám,az orvos,és még pár ápoló hangját.
 A szemem mintha csak ki akarna esni, annyira fájt.
Erős vagyok.. – gondoltam,mikor meguntam a fájdalmat.
És kinyitottam a szemem.


2013. szeptember 22., vasárnap

°Chapter One°

Hát,elérkeztünk az első részhez. Nem mondom,hogy nehéz volt megcsinálni,de azt sem,hogy két perc alatt kész lettem vele. Azért remélem,hogy szeretni fogjátok. Pipálni,komizni,feliratkozni ér! ;)
Jó olvasást! 
Adora Szemszöge

-És? – nézett rám Apám. – Milyen volt ma az iskolában? – kérdezte,miközben a teáját szürcsölgette.
-Elég jó. – válaszoltam egy almát rágcsálva. – Bár, rengeteg a tanulnivaló. Jövő héten szinte minden tantárgyból dolgozatot írunk. Aztán még ott van a tánc suli is.
-Igen,tudom. – bólogatott Anyám. – Rengeteg teendőd van,de ez érthető. És amúgy is, mi a sok tanulás egy ilyen okos lánynak,mint te? – húzta fel mosolyogva a szemöldökét,mire halványan elmosolyodtam.
 Mindig is jó volt a viszonyom a szüleimmel. Sosem voltam rossz gyerek,ezért mindent megadtak nekem,amire szükségem volt. Sőt,még azt is megkaptam,amire egyáltalán nem volt szükségem.
-Mi most elmegyünk aludni,holnap korán kell kelnünk. Mikor te felkelsz,már nem leszünk itthon,úgyhogy ne keress. A turmixodat majd megcsinálom,a reggelid pedig már a hűtőben van.
-Rendben,és köszönöm. Én még tévézek egy kicsit,aztán megyek feküdni.
-Oké,de ne legyél fent sokáig!
Bólintottam,és bekapcsoltam a tévét. Elég sok csatornánk van, így beletelt egy kis időbe mire megtaláltam a kedvencemet. A Viasat-on épp a Két Pasi Meg Egy Kicsi ment, ráadásul maraton volt, ezért majdnem egész éjjel azt néztem.
Másnap reggel fáradtan, karikás szemekkel ébredtem. Letusoltam, megcsináltam a hajam,és felöltöztem.
Áprilishoz képest nagyon hideg volt, éjszaka pedig az eső is esett, így kénytelen voltam melegen felöltözni. Táskámat a hátamra kaptam, megittam a turmixom,a reggelimet eltettem, egyszóval indulásra készen voltam.
 Letrappoltam az előszobába, lehúztam a redőnyöket,és elindultam. A kapu előtt már Kelly várt,egy zacskó gumicukorral a kezébe.
-Épp ideje volt már. – zsörtölődött,miközben egy gumimacin nyámmogott. – A gumicukor hozzáfagyott a tenyeremhez.
-Neked is jó reggelt. – kacsintottam,majd belemarkoltam az édességes zacskóba. Az út viszonylag csendesen telt,valószínűleg azért,mert a rossz idő mindkettőnk kedvét elvette a beszélgetéstől. Felháborító, hogy még áprilisban kabátban kell járni. 
Fél nyolcra már az iskolában voltunk,és kezdődhetett a tanítás.
Az utolsó óra után elindultam haza, Kelly pedig még maradt matek korrepetáláson.
Ahogy beértem a házba,megcsapott a melegség,és a finom fahéj illata. Anyuék már ilyen korán itthon is vannak? Ez furcsa.
Besiettem a nappaliba,de üres volt. Bekukkantottam a konyhába is,ami szintén üres volt,de az asztalon volt egy tál sütemény,mellette pedig egy levél.
 ’Adora!
Vissza kellett mennünk dolgozni,mivel sokan hiányoznak,és valakiknek be kell pótolni a munkát. Ne feledd,négytől tánciskola! Ha végeztél csörgess meg,és érted megyek.
Sütöttem neked fahéjas sütit,tudom hogy az a kedvenced.
Jó tánc sulit!  Puszi,Anya.’
Kivettem a tálból egy szelet süteményt,és komótosan felballagtam a szobámba. Elővettem a könyveimet, s tanulni kezdtem.
 Már csak a kémia volt hátra, mikor megrezzent a telefonom. Jött egy SMS Kellytől.
’Ma este oltári nagy buli lesz Madisonéknál! A szülei elutaztak,csak az övé a ház! Mondd,hogy eljössz!’

’El kell hogy szomorítsalak, ma sajnos nem tudok menni. Még tanulnom is kell,aztán irány a tánc suli. Na meg, amúgy sem engednének.’ – válaszoltam.

Miután végeztem mindennel átöltöztem,bepakoltam a balett cuccaimat a táskámba, és lementem a nappaliba. Elvettem még egy sütit a tálról, ittam egy kis vizet, pár pillanattal később pedig már a küszöböt léptem át.
Bezártam magam mögött az ajtót,majd elindultam.
Sálamat felhúztam az arcom elé,mert eléggé hideg szél fújt.
Ide-oda ugráltam az út szélén,próbáltam kikerülni a hatalmas tócsákat.
 Istenem,meg fogok fagyni. – gondoltam magamban. Rettentő hideg volt,legszívesebben otthon maradtam volna.
Ahogy beértem a városba,megpillantottam a tánciskolát. Hatalmas és gyönyörű épület volt.
Megálltam a zebra egyik oldalán,mert a lámpa pirosat mutatott. Alig vártam,hogy végre beérjek a jól átfűtött terembe,és végre elkezdődjön az óra.
 Pár pillanattal később a lámpa zöldre váltott,és kiléptem az úttestre.

Harry Szemszöge
Idegesen markoltam meg a kormányt,már vagy 10 perce mutatott pirosat a lámpa.
 Na jó,én nem várok. – gondoltam,és lassan elindultam a kocsival.
Jól szétnéztem, hátha van valaki az úton,de nem volt. Beletapostam a gázpedálba, s már száguldottam is. 
 -Bassza meg! – szitkozódtam,mikor láttam hogy egy lány lép ki az útra. Be pánikoltam,és túl későn kezdtem el fékezni. A kocsi megállt,de már hiába. A lány nekicsapódott a motorháztetőnek, majd erőtlenül a földre zuhant. Kiugrottam az autóból, s a földön fekvő lányhoz siettem.
-Istenem,Istenem! – ordibáltam. – Kellj fel,hallod!
Szinte már a sírás fojtogatott. Láttam hogy a fiatal lány nem mozdul.
-Valaki! Hívjanak  mentőt! – kiáltottam,mire egy idős hölgy remegve a zsebébe nyúlt a mobiljáért,és már tárcsázta is a mentőket.
Körülbelül 5 perccel később hangos szirénázásra lettünk figyelmesek. Megérkeztek a mentők,a lányt pedig kórházba szállították.
Engem bevittek az őrsre,mivel a mentőkkel együtt a rendőrök is kijöttek.     Mindent elmondtam,mindent. Elmondtam,hogy az én hibámból származott a baleset. Elmondtam,hogy türelmetlen voltam,és mivel nem láttam senkit az úton,elindultam.

Adora Szemszöge
Szörnyen fájt a fejem. Próbáltam kinyitni a szemem,de nem ment. Minden sötét volt, semmire sem emlékeztem. Nem tudtam hol vagyok, s mi történt.
Kis idővel később az Anyám remegő hangja ütötte meg a fülem.
-Anya! Anya! – megpróbáltam kiabálni, de nem ment.
-Mrs Smith,kérem nyugodjon meg. – szólt egy ismerős hang.
-Hogy nyugodjak meg doktorúr? Mégis hogy? A lányom kómában van,érti? Kómában! – ordibált az anyám. Hogy mi? Kómában vagyok? Mi..Mi történt?
Éreztem a gombócokat a torkomban,de sírni sem tudtam. Semmit sem tehettem.

Harry Szemszöge
*Három hónappal később*
-Styles! – dörmögte az egyik cellaőr. – Szabad vagy.
-Mi? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Hallottad,szabad vagy. – ismételte meg magát,majd kinyitotta a börtönajtót.
-De, mégis hogy? – álltam fel az ágyról.
-A bíró értékelte,hogy mindent bevallottál,ezért megrövidítette a büntetésed. Szedd össze a cuccaid,és húzz el innen.
Őrült módjára kezdtem el bedobálni a cuccaimat egy táskába,átöltöztem, és pár perccel később már az utcán is voltam. Szippantottam egyet a friss,londoni levegőből, és elindultam. Alaposan átgondoltam minden dolgot,ami történt..
Annyit tudok a lányról,hogy kómában van.  
Szörnyen érzem magam. Szörnyű azzal a tudattal élni,hogy egy lány,talán miattam fog meghalni.. Aztán ott vannak a szülei. El sem tudom képzelni,mit érezhetnek most. Nem is értem, hogy engedhettek ki 3 hónap után.
 Fogtam egy taxit, és már indultam is haza. Nem mehettem a kocsimmal, a jogsimat még nem adták vissza.


2013. szeptember 21., szombat

°About The Story°

Adora Smith a 17 éves lány néha boldogan, néha szomorúan éli átlagosnál átlagosabb életét.
Anyjával és apjával él London külvárosában. A Woodside középiskolába jár barátnőjével, Kellyvel.
Egy napon éppen a táncórájára siet,mikor egy szörnyű baleset éri. Autóbalesetet szenved, és kómába esik. A fiatal fiú,aki a balesetet okozta nem menekül el,hanem felvállalja óriási hibáját. A bíróság értékeli igazságosságát, így csak 3 hónap szabadságvesztésre ítélik.
Adora kerek 5 hónapig fekszik kómába, aztán 2013. szeptember 22.-én felébred. Szerencsére Adora arcán és testén nem maradtak nyomok a balesetből,így csodálatos szépsége megmarad. Telnek, múlnak a hónapok, és minden visszarendeződik a normális kerékvágásba. A lány újra táncolni kezd, és megismer egy fiút. De vajon kit?

Ha tudni akarod,mi és ki okozta a balesetet,ha kíváncsi vagy a részletekre, csak annyit kell tenned,hogy feliratkozol a blogra. 

Lots of love, A Bloggerina. 

2013. szeptember 20., péntek

°Welcome in Impossible Love°

Üdvözöllek a Lehetetlen Szerelem c. blogon.
Hogy miért is jött létre ez a blog? - Azért,hogy megmutassam nektek azt a történetet,amit oly nagy szeretettel és izgalommal írok. 
Hálát adok az égnek,amiért ilyen ötletet adott a sztori írásához. Remélem hogy tetszeni fog nektek az írás stílusom, na meg persze az egész történet. 

Aztán egy másik téma. Ki is vagyok én? 
- Egy lány,akinek csak úgy szárnyal a fantáziája,egy lány,aki imád írni,egy lány,akinek a neve mindig titkos marad. Talán majd egyszer,ha úgy alakul hogy sikeres és híres lesz a blog,megtudhatjátok. De most még nem fedem fel előttetek egy darabig.  vagyis akkor talán nem is örökre lesz titkos.

      Az írás számomra nem csak egy hobbi,amit egy idő után megunok, az írás jelenti nekem a boldogságot,és az örömöt. Szeretném azt látni,hogy az embereknek tetszik amit csinálok,és örömüket lelik a sztorijaimban. Szeretném,hogy a későbbiekben minden jól alakuljon. 

Nem fecsérlem tovább senki idejét, mindenkinek további jó böngészést kívánok. 

            Lots of love, A Bloggerina.