Have a nice day!
Adora Szemszöge
Mindenkinek elállt a szava, senki sem szólt
semmit.
Pislogtam még párat,hogy a szemem szokja a
fényt. Nem értettem, mi történt
hirtelen. Kérdő pillantásokat Anyu és Apu felé. Anya szemei könnyekkel teltek
meg, Apu pedig mint valami élőhalott,csak ott állt,és engem nézett. Körülbelül
5 perc múlva Anya megtörte a csendet.
-
Kicsim! Felébredtél! – zokogta.
-
Mi.. Mi történt? – tettem fel a
kérdést,amire már elég régóta szeretném tudni a választ.
Újabban senki sem
szólalt meg. Sóhajtottam egy nagyot, majd a kezem a fejemhez kaptam, mert
hirtelen fájni kezdett.
-
Jól vagy, kicsim? – esett rögtön
kétségbe Anyám.
-
Jól vagyok.. – nyögtem ki nagy
nehezen. – De.. Mi történt?
Apu sóhajtott egy nagyot, oda
lépkedett hozzám,megfogta a kezem,és mesélésbe kezdett. Szörnyülködve hallgattam végig kómába esésem
sztoriját. Később végre az orvos is
szóhoz jutott,és közölte velünk,hogy még egy hétig bent kell hogy
maradjak. Remek.. Nem eleget voltam már itt?
Anyu és Apu átvirrasztotta velem az éjszakát.
Másnap reggel Anyu lelkére kötöttem,hogy mielőtt hazamennek pihenni, sürgősen
hívja fel Kellyt,és küldje be a kórházba.
Délután 2 óra körül megjelent legjobb
barátnőm,hatalmas rózsacsokorral a kezében.
Az egyik ápolónő szó szerint,megtiltotta Kellynek hogy megöleljen.
Gyengéden nem tudott volna, és az állapotom még nem engedi meg,hogy
nyomorgassanak.
Egy órával később, - mire sikerült felfognia,hogy
felébredtem,és minden oké – rákérdeztem az iskolára.
-
Mindenkinek szörnyen hiányzol . –
mosolygott kedvesen. – főleg Anthonynak.
Az Anthony szó
hallatára görcsbe rándult a gyomrom. Köztudottam általános iskola hetedik
osztálya óta belé vagyok zúgva.
-
Minden nap érdeklődött az állapotod
felől. Totál magába fordult, senkihez sem szólt.
-
Ko..komolyan? – dadogtam.
-
Ko..komolyan. – utánozott Kelly. –
hííííííí!! Tudod mi jutott eszembe?
-
Nem,mond csak, mi jutott eszedbe.
Bár ne kérdeztem volna meg..
-
Felhívom Tonyt, - mert hát így
becézik, - és közlöm vele,hogy felébredtél!
Reagálni sem volt
időm, drága jó barátnőm már tárcsázta életem szerelmét.
-
Kelly, ha most fel tudnék kelni, nagy
bajban lennél! – kiabáltam rá.
-
De nem tudsz! – nyújtotta ki rám a
nyelvét, s abban a pillanatban Tony felvette a telefont. A lepkék is vissza
tértek a kómából. Őrült csapkodásba kezdtek, én pedig úgy éreztem, rögtön
vissza esem a kómába.
Ó,
te jó Ég!
-
Haló? – szólt bele édes,de mégis férfias
hangján.
-
Szia Tony, itt Kelly. Képzeld, Adora
felébredt!
-
Mi? Ne viccelj Kelly, tudod, hogy
nem..
-
Jajj, nem viccelek! Esküszöm! – mondta
Kelly, és a szíve elé rakta a kezét. Nem mintha Anthony látná,de.. Na jó, nincs
de. Kelly egy kicsit dilis. De ugyanakkor aranyos. Ő az a fajta lány, aki –
majdnem – mindenkivel kedves. Ezért is imádom.
-
Máris a kórházban vagyok! – ezzel Tony
letette a telefont.
Ennyire érdeklem? Még
is mikor történt az, hogy felfigyelt rám? Úgy tudtam, a létezésemről sem tud..
Kelly kifestette az
arcom, de csak minimálisan. Szájfény, szempillaspirál, és szemceruza. 10 perc elteltével közöltem Kellyvel, hogy
ideje mennie. Szerencsére leesett neki, ezért el indult. Épp hogy kilépett az
ajtón, Anthony belépett. A szívem dobbant egy hatalmasat. A lélegzetem is
elállt, mikor megálltam. Helyesebb mint valaha. Szőke hajában itt-ott feltűnt
egy barna csík, kék szeme ragyogott. Kék
koptatott farmert viselt, és egy kockás inget.
Először csak szótlanul állt előttem, s közben mosolygott. Egy szál piros
rózsa volt a kezében.
-
Szia. – böktem ki végül.
-
Szia, Adora. – köszönt vissza. – Ezt..
Neked hoztam. – közelebb lépett, és a kezembe adta a kedvenc virágomat. – Hogy vagy?
– kérdezte, miközben az ágyam mellé húzott egy kis széket, s ráült.
-
Most már jobban. – Most már jobban? Komolyan, Adora? Ennél
nyálasabb szöveg nem is juthatott volna az eszembe.
Félénken bólintott
egy sóhaj keretében.
-
Átaludtad az egész nyarat. Fogalmad
sincs, mennyi buliról maradtál le. – nevetett fel
-
Hát, igen. Pont a nyarat aludtam át.. –
ásítottam.
-
Azt ne mondd, hogy álmos vagy. – rázta
meg a fejét egy félmosoly kíséretében.
-
Anyuék ma reggel mentek el, az egész
éjjelt át beszéltük.
-
Vagy úgy. Akkor most megyek, hagylak
pihenni. – kacsintott.
Kellett
nekem ásítani! Most elmegy! Gratula Adora, tapsot neked!
Kiment a teremből, én
pedig lebiggyesztett ajkakkal néztem, ahogy elmegy.
Harry Szemszöge
Kómásan csoszogtam le
a hálómból a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét, meggyújtottam egy szál
cigarettát, és újsággal a kezemben ültem asztalhoz. Lapozgattam, majd egyszer
csak megpillantottam egy cikket.
Istenem..
Hát életben van.
JÓ lett, nekem tetszik.
VálaszTörlésRemélem hamar lesz kövi :D
Nagyon tetszett !! Várom a következő rész !
VálaszTörlés~Emese
Kovi reszt:(
VálaszTörlésHol kovetkezoo?:(:(:(
VálaszTörlés