2013. október 6., vasárnap

°Chapter Three°

Sziasztok, drágák! Meghoztam a harmadik részt! .:) Nem lett valami hosszú, de remélem szeretni fogjátok.
Have a nice day!



Adora Szemszöge
Mindenkinek elállt a szava, senki sem szólt semmit.
Pislogtam még párat,hogy a szemem szokja a fényt.  Nem értettem, mi történt hirtelen. Kérdő pillantásokat Anyu és Apu felé. Anya szemei könnyekkel teltek meg, Apu pedig mint valami élőhalott,csak ott állt,és engem nézett. Körülbelül 5 perc múlva Anya megtörte a csendet.
-      Kicsim! Felébredtél! – zokogta.
-      Mi.. Mi történt? – tettem fel a kérdést,amire már elég régóta szeretném tudni a választ.
Újabban senki sem szólalt meg. Sóhajtottam egy nagyot, majd a kezem a fejemhez kaptam, mert hirtelen fájni kezdett.
-      Jól vagy, kicsim? – esett rögtön kétségbe Anyám.
-      Jól vagyok.. – nyögtem ki nagy nehezen. – De.. Mi történt?
Apu sóhajtott egy nagyot, oda lépkedett hozzám,megfogta a kezem,és mesélésbe kezdett.  Szörnyülködve hallgattam végig kómába esésem sztoriját.  Később végre az orvos is szóhoz jutott,és közölte velünk,hogy még egy hétig bent kell hogy maradjak.  Remek.. Nem eleget voltam már itt?

Anyu és Apu átvirrasztotta velem az éjszakát. Másnap reggel Anyu lelkére kötöttem,hogy mielőtt hazamennek pihenni, sürgősen hívja fel Kellyt,és küldje be a kórházba.
Délután 2 óra körül megjelent legjobb barátnőm,hatalmas rózsacsokorral a kezében.  Az egyik ápolónő szó szerint,megtiltotta Kellynek hogy megöleljen. Gyengéden nem tudott volna, és az állapotom még nem engedi meg,hogy nyomorgassanak.
Egy órával később, - mire sikerült felfognia,hogy felébredtem,és minden oké – rákérdeztem az iskolára.
-      Mindenkinek szörnyen hiányzol . – mosolygott kedvesen. – főleg Anthonynak.
Az Anthony szó hallatára görcsbe rándult a gyomrom. Köztudottam általános iskola hetedik osztálya óta belé vagyok zúgva.
-      Minden nap érdeklődött az állapotod felől. Totál magába fordult, senkihez sem szólt.
-      Ko..komolyan? – dadogtam.
-      Ko..komolyan. – utánozott Kelly. – hííííííí!! Tudod mi jutott eszembe?
-      Nem,mond csak, mi jutott eszedbe.                                                       Bár ne kérdeztem volna meg..  
-      Felhívom Tonyt, - mert hát így becézik, - és közlöm vele,hogy felébredtél!
Reagálni sem volt időm, drága jó barátnőm már tárcsázta életem szerelmét.
-      Kelly, ha most fel tudnék kelni, nagy bajban lennél! – kiabáltam rá.
-      De nem tudsz! – nyújtotta ki rám a nyelvét, s abban a pillanatban Tony felvette a telefont. A lepkék is vissza tértek a kómából. Őrült csapkodásba kezdtek, én pedig úgy éreztem, rögtön vissza esem a kómába.
Ó, te jó Ég!
-      Haló? – szólt bele édes,de mégis férfias hangján.
-      Szia Tony, itt Kelly. Képzeld, Adora felébredt!
-      Mi? Ne viccelj Kelly, tudod, hogy nem..
-      Jajj, nem viccelek! Esküszöm! – mondta Kelly, és a szíve elé rakta a kezét. Nem mintha Anthony látná,de.. Na jó, nincs de. Kelly egy kicsit dilis. De ugyanakkor aranyos. Ő az a fajta lány, aki – majdnem – mindenkivel kedves. Ezért is imádom.
-      Máris a kórházban vagyok! – ezzel Tony letette a telefont.
Ennyire érdeklem? Még is mikor történt az, hogy felfigyelt rám? Úgy tudtam, a létezésemről sem tud..
Kelly kifestette az arcom, de csak minimálisan. Szájfény, szempillaspirál, és szemceruza.  10 perc elteltével közöltem Kellyvel, hogy ideje mennie. Szerencsére leesett neki, ezért el indult. Épp hogy kilépett az ajtón, Anthony belépett. A szívem dobbant egy hatalmasat. A lélegzetem is elállt, mikor megálltam. Helyesebb mint valaha. Szőke hajában itt-ott feltűnt egy barna csík, kék szeme ragyogott.  Kék koptatott farmert viselt, és egy kockás inget.  Először csak szótlanul állt előttem, s közben mosolygott. Egy szál piros rózsa volt a kezében.
-      Szia. – böktem ki végül.
-      Szia, Adora. – köszönt vissza. – Ezt.. Neked hoztam. – közelebb lépett, és a kezembe adta a kedvenc virágomat. – Hogy vagy? – kérdezte, miközben az ágyam mellé húzott egy kis széket, s ráült.
-      Most már jobban. – Most már jobban? Komolyan, Adora? Ennél nyálasabb szöveg nem is juthatott volna az eszembe.
Félénken bólintott egy sóhaj keretében.
-      Átaludtad az egész nyarat. Fogalmad sincs, mennyi buliról maradtál le. – nevetett fel
-      Hát, igen. Pont a nyarat aludtam át.. – ásítottam.
-      Azt ne mondd, hogy álmos vagy. – rázta meg a fejét egy félmosoly kíséretében.
-      Anyuék ma reggel mentek el, az egész éjjelt át beszéltük.
-      Vagy úgy. Akkor most megyek, hagylak pihenni. – kacsintott.
Kellett nekem ásítani! Most elmegy! Gratula Adora, tapsot neked!
Kiment a teremből, én pedig lebiggyesztett ajkakkal néztem, ahogy elmegy.
Harry Szemszöge
Kómásan csoszogtam le a hálómból a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét, meggyújtottam egy szál cigarettát, és újsággal a kezemben ültem asztalhoz. Lapozgattam, majd egyszer csak megpillantottam egy cikket.

Istenem.. Hát életben van.

4 megjegyzés: